A közös ingatlanból elköltöző házastárs (és tulajdonostárs) részére fizetendő többlethasználati díj kérdése

Számos alkalommal tapasztaltam ügyvédi munkám során, hogy a házastársak között osztatlan tulajdonközösség van az utolsó közös lakóhelyüket jelentő (lakó)ingatlan kapcsán, amelyből az egyik fél kiköltözik az életközösség megszakadásával. Ebben még természetesen semmi szokatlan nincs.

Az már viszont számomra valóban meglepő, hogy a legtöbb elköltöző házastárs nincs tisztában azzal, hogy mindaddig, amíg az osztatlan tulajdonközösségük nincs megszüntetve, úgy a bennmaradó, és egyébként az egész ingatlant kizárólagosan használó (volt) házastárs (tulajdonostárs) többlethasználati díjat köteles fizetni a kiköltözött házastársnak (tulajdonostársnak). E jogosultság a tulajdonközösségből fakad, amelynek megszüntetéséről a bontóperek a legritkább esetben döntenek.

Sokan keverik össze a többlethasználati díjat a lakáshasználati díj ellenértékével. Az előbbi a tulajdnközösségből fakadó azon jogosultsága a kiköltözött tulajdonostársnak, hogy az egész ingatlant kizárólagosan használó tulajdonostárs (volt házastárs) köteles a tulajdoni hányadát meghaladó használatért ellenértéket fizetni a kiköltözött tulajdonostársnak mindaddig, amíg köztük a tulajdonközösség megszüntetésre nem került. A lakáshasználati díj ellenértéke viszont a lakásból történő elköltözés egyszeri ellenértéke (úgymond a lelépési díj).

A két jogintézmény közti különbséget tökéletesen megvilágítja a Kúria PK 279. számú állásfoglalása, annak is a II. pontja

„A lakásból távozó házastárs használati jogának a megszűnése tehát a hasznokban való részesedésen, illetve a részesedés arányán nem változtat, és ezért elköltözését követően a lakásban maradó házastársától a kizárólagos - illetőleg a tulajdoni hányadot meghaladó - használatért pénzbeni ellenértékét (használati díjat, többlethasználati díjat, a továbbiakban együtt: használati díj) követelhet.

A távozó házastársnak ezt az igényét nem zárja ki az, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének a ráeső részét - a felek megállapodása vagy a bíróság határozata alapján - felvette. A lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis - társadalmi rendeltetését tekintve - a lakás elhagyásáért járó (a másik fél oldaláról: a lakás kizárólagos használatáért fizetendő) térítés, amely mind az összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontokat (forgalmi érték, kiskorú gyermekek száma, vagyoni helyzet stb.), mind esedékességét illetően a távozó házastárs elköltözésének az időpontjához kötődik. Ezzel szemben a használati díj a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés, amely öt tulajdonjogának fennállása alatt folyamatosan illeti meg.

A használati díjra való jogosultság mellett szól a vagyoni egyenértékűség szempontja is: a lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a házastársi közös vagyon megosztásánál (a megváltási árban vagy egyéb módon) megfelelően elszámolható. Ilyen esetekben a használat rendezése és a közös tulajdon megszüntetése közötti időben használati díj fizetésének hiányában a bennlakó házastársnak a kizárólagos - illetve a tulajdoni hányadát meghaladó - használata ellenszolgáltatás nélkül maradna. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az a házastárs, akit a különvagyoni lakásából való kiköltözésre köteleztek, is csak a lakáshasználati jog ellenértékének arányos részét kapja meg, emiatt tehát nem eshet el az egész lakás után járó használati díjtól.”

A PK 279. II. pontja deklarálja, hogy „Használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulajdonban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső részét felvette.”.

A többlethasználati díj jogosságán az sem változtat álláspontom szerint, hogy van olyan bírósági eseti döntés, miszerint akkor nem jár ez a díj, ha a kiköltöző házatárs önként hagyta el az ingatlant (BH1992. 313), ugyanis a PK 279-es állásfoglalás elvi érvénnyel szabályoz, és nem fogalmaz meg tilalamt az önkéntes kiköltözés esetére.

A többlethasználati díj összegének megállapításához jó alap, ha az érintett ingatlanhoz hasonló paraméterű, elhelyezkedésű, komfortszintű, felszereltségű ingatlanok ineterneten fellelhető bérleti díjait összehasonlító adatként vesszük figyelembe. Ebből kiindulva lehet megállapítani a többlethasználati díj ellenértékét is olyan arányban, amilyen arányban meghaladja a bennmaradó tulajdonostárs tulajdoni hányadát a használata. Természetesen egy peres eljárás során az ellenérdekű fél vitatása esetén szakértővel bizonyítható a többlethasználati díj öszege.

Több olyan bontóperemben is - ahol többlethasználati díj iránti igényt érvényesítettem - jogerős bírósági döntés előtt vagyok még, és tudom, hogy a kereseti kérelmemnek megfelelő döntés fog születni e körben is.

Összegezve tehát azt tanácsolom, a kiköltöző és tulajdonostárs házastársaknak, hogy éljenek e jogukkal.